Labdarúgó-VB – Több mint három évtizede nem sikerül kijutni a világbajnokságra

Akt.:
Az „Aranycsapat” csak ezüstérmet szerzett
Az „Aranycsapat” csak ezüstérmet szerzett
Magyarország – Magyarország két világbajnoki ezüst­érmet nyert korábban a futballban.

Az eddigi vébék közül Magyarország kilencen vett részt: először 1934-ben, aztán 1938-ban, 1954-ben, 1958-ban, 1962-ben, 1966-ban, tizenkét évnyi kihagyást követően 1978-ban, 1982-ben, míg legutóbb 1986-ban.

Még négy gólt

A két legsikeresebb közül az első a harmadik, az 1938-as franciaországi volt. A világeseményen 15 csapat vett részt. A magyar csapat kiutazása nem ment zökkenőmentesen, egy csatlakozás lekésése után végül a csapat mégis továbbutazhatott a reimsi polgármester közreműködésével. A nyolcaddöntőben Holland-India (nem Hollandia) csapata volt az ellenfél, a csapat nem bízta a véletlenre a mérkőzés végkimenetelét (6–0). A negyeddöntőben a svájciak következtek, jól játszottak, de az első félidő hajrájában Sárosi György gólt fejelt, majd a mérkőzés lefújása előtt Zsengellér Gyula bombájából gól született (2–0).

Visszatért a meccsbe

Az elődöntőben Svédország várt ránk. A mérkőzés első percében hatalmas meglepetésként az ellenfelünk megszerezte a vezetést. Ez olyannyira leblokkolta a csapatot, hogy az első játékrész feléig kellett várni a magyar válaszra. Magyar akció végén a lövésbe csak belekotorni tudtak a svéd védők és öngól. Újra visszatértünk a mérkőzésbe, és jó játékkal még 4 gólt szereztünk. Zsengellér 2, Titkos Pál és Sárosi 1-1 góllal járult a magyar sikerhez, és Magyarország ott volt a döntőben (5–1). Hatalmas sikernek számított, hogy Magyarország döntőt játszhatott. Ilyen magaslatra még sosem ért el a válogatott, és a közönség bizakodott a világbajnokság megnyerésében, holott talán ez az olasz csapat ellen irreális elvárás volt. Ráadásul 13 éve nem sikerült győznünk ellenük. A döntő előtt a szövetségi kapitány változtatott a csapatban, a hátvédsorban és a középpályán is. A mérkőzés elején már potyogtak a gólok. A magyar csapat a 6. percben hátrányba került, de Titkos rá két percre egalizált. 10 perccel később az olaszok ismét vezettek, majd előnyüket megduplázva már 3–1 volt az eredmény. A hajrában a csapatunk még Sárosi góljával visszatért a meccsbe, de megszületett ezután a negyedik olasz gól is. A mérkőzés után a magyarok is elismerték, hogy a jobbik, erősebb, jobban játszó csapat győzött. Dietz Károly szövetségi kapitány nem mondott le közvetlenül a világbajnokság után, csak egy évvel később. Szépségtapasz még, hogy a góllövőlistán Zsengellér 6 góllal második, Sárosi 5 góllal harmadik lett.

Igazolt remények

A második legsikeresebb szereplés 1954-re datálódik: 16 nemzeti válogatott kezdte a világbajnokságot a csoportmérkőzésekkel. Minden csoportban volt két kiemelt együttes, amelyeknek nem kellett egymás ellen fellépniük.

A torna legnagyobb esélyese a magyar együttes volt, akik a vb-t megelőző években látványos támadójátékkal nyűgözték le a világot. A magyarok igazolták is a hozzájuk fűzött reményeket, és két sima győzelemmel kezdtek a csoportban. NSZK ellen 8:3, Dél-Korea ellen 9:0-ra nyertek. A kieséses szakaszban is folytatták a győzelmi sorozatukat Puskásék, a negyeddöntőben 4:2-re múlták felül az akkor is erős brazil válogatottat. Az elődöntőben a magyar csapat az addig veretlen címvédővel, Uruguay-jal találkozott, ahol végül óriási csatában, hosszabbítás után 4:2 arányban a magyarok bizonyultak jobbnak.

Les miatt nem

A Magyarország–NSZK döntő drámai csatát hozott. Alig 10 perc alatt a magyar csapat 2:0-s vezetésre tett szert, és minden jel arra mutatott, hogy ismét nagyarányú győzelmet láthat a közönség. Azonban a németek hamar tudtak válaszolni, sőt egyenlíteni is. Ezután kiegyenlítetté vált a mérkőzés, amelyet végül a németek nyertek meg egy, a mérkőzés vége előtt hat perccel szerzett góllal. Az utolsó percben a magyar válogatott csapatkapitánya, Puskás Ferenc megszerezte az egyenlítő találatot, de az angol játékvezető les miatt nem adta meg. A magyarok így első vereségüket könyvelhették el 1950 után, ezzel elvesztették a biztosnak hitt világbajnoki címet. A magyarok veresége az ’54-es berni döntőben máig rejtély. Az angol játékvezető nem adott meg egy szabályosnak vélt magyar gólt, nem ítélt meg egy jogosnak vélt tizenegyest, a szerencse sem állt a magyarok mellé, hiszen kétszer is a kapufát találták el a mieink. Aztán az esős idő, a sáros, nehéz talaj, a sorozatmérkőzések lelki és fizikai terhe is a magyarok ellen volt. A gólkirály a magyar csapatból Kocsis Sándor lett 11 góllal. A tény az, hogy a világbajnokság után a 18 mérkőzésből egyet sem vesztettünk, míg a németek csak bukdácsoltak.

– ÉM –


Világbajnokság, döntő (1938. június 19.)

Olaszország – Magyarország 4:2 (3:1)

Párizs, 45 000 néző. V.: Capdeville (francia).

Olaszország: Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Szövetségi kapitány: Vittorio Pozzo.

Magyarország: Szabó – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. Szövetségi kapitány: Dietz Károly.

Gólszerző: Colaussi (6., 35.), Piola (16., (82.), ill. Titkos (8.), Sárosi (70.).


Világbajnokság, döntő (1954. július 4.)

NSZK – Magyarország 3:2 (2:2)

Bern, 62 500 néző. V.: Ling (angol).

NSZK: Turek – Posipal, Kohlmeyer – Eckel, Liebrich, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer. Szövetségi kapitány: Sepp Herberger.

Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Gólszerző: Morlock (10.), Rahn (18., 84.), ill. Puskás (6.), Czibor (8.).