Református temető

2024.05.02. 20:00

Megmentik a több mint százéves sírköveket

Most még dőlnek, mohásak, széttöredezettek és kopottak a kőlapok. Már nem sokáig.

Répássy Olívia

Hangó István a felújításra váró sírkövekkel

Fotó: Mogyorósi Zsolt Pipó

Miskolcnak a Papszer a legrégebbi történelmi része, az Avasi templom ugyanis hatszáz éves. 

– Először egy Árpád-kori román stílusú templom állt itt, amit részlegesen lebontottak, majd a jelenlegit építették a helyére – mondta el Hangó István, az Avasi Református Egyházközség lelkésze. – A középkorban jellemző volt, hogy temetőt telepítettek a templom köré. Ez tehát egy Árpád-kori temető, aminek egyik különlegessége, hogy mintegy nyolcszáz éves múlttal rendelkezik. Nagyon kevés ilyen temető működik. A sírkövek részben sajnos tönkrementek az évszázadok múlásával, XVI. századi síremlékből már csak mintegy tíz darab maradt. Közülük hat-hét található a temetőben vagy külterületen, a templomban pedig a maradék három-négy. Ezekkel sírokat fedtek le, ezért van koporsó alakjuk – magyarázta a lelkész, aki hozzátette, a nagyon régi sírkövek alatt természetesen már nincsenek maradványok, ezek már csak díszítőelemei a temetőnek. 

– A XIX. és a XX. századból vannak régebbi kövek, amiket a 70-es években helyeztek el a gyalogos út mentén. Ezek különböző állapotúak függően attól, hogy egykor milyen anyagból készültek. Viasszal kezelték le, hogy ellenálljon az esőnek, de a fedőréteg már lejött róluk, így azonban rohamosan romlik az állapotuk. Némelyik el is dőlt, hiszen meglazult a talaj az ötven év alatt.

Nem lehet pályázni rá

Bíznak a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségekben. 

– Valamilyen megoldás kell arra, hogy megmentsük ezeket a régi köveket. Manapság már nagyon jó impregnáló szereket gyártanak, amik lassítják vagy egyenesen gátolják is a kövek további rongálódását. Nagyon nagy lépés lenne, ha megóvnánk ezeket. A 2000-es években az Örökségvédelmi Hivatal nagyon sokat dolgozott azon, hogy megmaradjanak a kövek, még pályázatban is segítettek volna, csak mikor szerették volna azt benyújtani, akkor derült ki, hogy egyházak erre nem pályázhatnak. Pedig véleményem szerint ezeknek örökségvédelmi és várostörténeti értékük van. Keletkezésük idején ugyanis nemcsak neveket írtak fel a sírkövekre, hanem rövidebb sírfeliratokat is gyártottak, amikből nagyon sok érdekes dolgot meg lehet tudni Miskolcról, az akkori emberek életéről és mindennapjairól – mondta Hangó István, majd beszélt arról, hogy az említett sírkövek nem tartoznak védelem alá. 

Fotó: Mogyorósi Zsolt Pipó

– Körülbelül tizenegy olyan sír van a temetőben, amik a Nemzeti Sírkert védelmét élvezik. Az elmúlt bő tíz évben ezeket helyreállítottuk, de mindegyikhez kaptunk forrást. Az önkormányzatnál pedig természetesen bejelentjük, ha valamely általuk védett sír állapota leromlott, ilyen volt például Soltész Nagy Kálmán polgármester sírja és a Latabár-kripta. Ezek száma eléri a harmincat.

Ő menti meg a köveket

Hangó István összeismerkedett Újpál Zsolttal, aki művésznevén Gilbert. A lelkész úgy tudja, a kőszobrász Miskolcon született és nevelkedett, gyerekként pedig sokat járt a temetőbe, mert közel laktak hozzá. Később jelentősebb időt töltött Franciaországban, ahonnan hazatért. 

– Az első lépés, hogy visszaállítom függőleges állapotba az eldőlt sírköveket, amiket azután újraalapozok – mondta Újpál Zsolt. – Utána kapnak egy felületi takarítást, hogy ne fedje be őket a moha vagy egyéb növény. Aztán impregnálni fogom a köveket. Ezek még nem is annyira problémásak, mint a töröttek, amiket csapolni kell majd. Ott tehát vájatot faragunk, ami befogadja a csapot, amihez rögzítjük a különböző elemeket. Ezután megtakarítjuk, majd konzerváljuk őket, így a következő harminc-negyven évben nem lesz velük probléma. Körülbelül huszonöt kőről beszélünk, amik hetven és kétszázötven kilogrammosak is lehetnek. A kövek mozgatásához több emberre lesz szükség. Önkénteseket vonok majd be a munkába, akikkel ki tudjuk ásni, utána pedig visszarakni. Valahova esetleg gépjárművet is vinni kell, hogy az erejével tudjuk meghúzni a követ, mert olyan szinten be van dőlve, hogy szinte lehetetlen kézi erővel helyreállítani – magyarázza.

Más célokat is kitűzött

A kőszobrász jól ismeri a temetőt. – Az elmúlt évtizedekben elég sok időt töltöttem itt, tanulmányozva régi fajta sírköveket, hogy hogyan faragták, milyen motívumviláguk van. Most szétnézve, arra tippelek, hogy hetven vagy nyolcvan követ is fel kell újítani hamarosan. Mikor felmértük a lelkésszel, hogy mik a teendők, ő említette, hogy van olyan kripta, amelyik be van szakadva és szinte egy száz négyzetméteres Kádár-kocka elfér benne, olyan kriptarendszer van alatta. Magam is láttam olyan családi síremlékeket, amiknek szintén el vannak mozdulva elemei, ennek az lesz a következménye, hogy szétesnek majd előbb-utóbb. De egyébként durván négy-öt évvel ezelőtt már megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy jó lenne beletenni egy kis időt és energiát ezeknek a felújításába, mégpedig önkéntesen. Akik ismernek, tudják, hogy különc lokálpatrióta vagyok. Szeretem a régi dolgokat, ezért fontosnak tartom, hogy megmentsem az utókornak azt, amire így az enyészet vár. Nem akarom, hogy a szeméttelepen végezzék ezek a kövek – hangsúlyozta Újpál Zsolt, aki úgy tippeli, ha az időjárás engedi, minimum másfél hónap alatt végez a helyszíni munkával, hiszen egyik darabot sem szállítják műhelybe. 

– Áramforrást a lelkész biztosít majd. A kövek helyükre tételéhez pedig ez az időjárás kiváló, mert a megázott laza földdel könnyebb dolgozni.

„Szebbek a régi épületek"

A kőszobrász szerint a mostani modern világban inkább a beton, a vasbeton, az acél és az üveg kap szerepet. 

– Kezdik visszahozni a követ. A harmincas évektől, úgy mondják, elkezdett letisztulni az építészet, pláne, mikor megjelent az art deco stílus. Véleményem szerint azonban silányabb lett az épületek külleme, de ez csak nézőpont kérdése. A mostani építészetben pedig megjelent a könnyű szerkezetek világa, ami elsősorban fém vázakra épített házat jelent, különböző kőhatású panelekkel befedve. A régi patinás dolgok azonban eltűntek – szögezte le Újpál Zsolt, akit inkább a kihívások motiválnak. – Nem a pénz miatt lettem kőszobrász, sőt, sokszor azt csinálom, amire mások azt mondják, ne tegyem. Mikor valamit nem lehet megcsinálni, azt érzem, akkor én csak azért is megpróbálom.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában