Diplomatatáska, zsebszámológép, prospektus

A modern, könnyűszerkezetes acélcsarnokok Magyarországon is megszokott látványt nyújtanak, főleg ipari parkokban vagy az agráriumban. Ezek az épületek megfelelően tágasak ahhoz, hogy befogadjanak akár egy gyártóüzemet, akár egy műhelyt, akár egy raktárt, mégis gyorsan és viszonylag egyszerűen telepíthetők. Az acélcsarnokok zsinórmércéjét nemzetközi szinten is a belga székhelyű világcég, a Frisomat adja: a cégcsoporthoz Közép-Kelet Európából elsőként a magyar leányvállalat csatlakozott, és az indulása óta az épülettípus hazánkban is elterjedt.

- Hogyan lesz valaki egy nemzetközi cégcsoport magyar tagjának a vezetője?

Raport László: – A rendszerváltást követően kinyílt a magyar piac a külföldi vállalkozók, befektetők előtt is: a kilencvenes évek hajnalán egy Siófokon élő holland üzletember – aki történetesen egy gyermekkori barátom ismerőse volt –, bútorüzemet létesítéséhez szeretett volna építtetni egy olyan acélcsarnokot, ami akkoriban az ő hazájában, a holland Frisomat révén már jól bevált megoldásnak számított. Nem talált nálunk megfelelő szolgáltatót a megvalósításához, így a holland leányvállalaton keresztül Belgiumból rendelte meg a csarnokát, és felhívta a belga szakemberek figyelmét a magyarországi terjeszkedés lehetőségére. A Frisomatnak akkor összesen három leányvállalata volt a belga székhely mellett, de egyik sem Kelet-Európában. Az állásinterjúk során lényegében egy üzletkötőt kerestek a magyar piac megnyitására – a már említett barátom szólt a lehetőségről, én pedig beadtam a jelentkezésem az állásra. 1991-ben felvettek, és egy pár hónapos belga tanulmányutat követően nyár közepén állhattam munkába. Nem vagyok egy kalandor típus, így a Frisomat csak a második munkahelyem, lassan három évtizedem van benne. Egyébként erősáramú villamosmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd szülővárosomban, Gyulán helyezkedtem el a szakmámban: három évig erősáramú villamosszerkezetek telepítésének, karbantartásának a műszaki előkészítését, a munka megszervezését végeztem. Be kellett látnom, hogy ez nem az én világom, és kapóra jött a külföldi befektetők kínálta új lehetőség, ami ugyanakkor fel is forgatta az életemet.

- Van egy olyan mondás, hogy minden kezdet nehéz…

R.L.: – A kezdetek egy induló vállalkozáshoz méltóan valóban spártaiak voltak. Gyuláról átköltöztem Siófokra: itt egyetlen irodán és a hozzá tartozó telefon-fax vonalon három cég osztozott. Nekem az irodai munkákhoz egy íróasztalnak az egyik sarka jutott, de szerencsére a legtöbb időt a lehetséges megrendelőknél „talpalva”, illetve a kivitelezések indulását követően terepen töltöttem. Egy diplomatatáska, egy zsebszámológép és néhány angol nyelvű prospektus képezte a „fegyvertáramat” az üzletkötéshez.

- Új település, új élet. Hogy élte meg a költözést?

R. L.: – Nehezen. Lokálpatrióta vagyok, nagyon szeretem a szülővárosomat, még mindig oda kötnek a gyökereim. Gyulainak vallom magam ma is, aki történetesen Siófokon él. De a feleségem abszolút pozitívan állt a dologhoz, és engem is biztatott: neki persze könnyebb volt kezelnie a helyzetet, mert a családja – orvoscsalád lévén – többször költözött egyik településről a másikra. Tudta, hogy a lehetőséghez néha helybe kell menni. A kilencvenes évek elején a fiatalok még elsősorban a saját településükön próbáltak elhelyezkedni, vállalkozást indítani. Sajnos ma már kicsi a vidék megtartó ereje, így aztán a fiatal szakemberek elviszik a tudásukat nagyobb városokba, a fővárosba, vagy éppen külföldre. Mi gyulaiak tudjuk, hogy a városunk egy szemet-szívet gyönyörködtető üde sziget Magyarországon, de azt is, hogy szigethez méltóan nehéz megközelíteni. Remélhetőleg a fejlesztések következtében ez a helyzet változik! Siófok sokban hasonlít Budapestre, hiszen maga is a magyar tenger fővárosa, sok lehetőséggel, pezsgő gazdasági, turisztikai, kulturális és társasági élettel.

- Hogyan fogadta a magyar piac az acélcsarnokokat?

R. L.: – Gyorsan reagált rá, és egyértelműen nyitottan. 1991. júliusban kezdtem a munkát, szeptemberben köttetett meg az első üzlet, decemberben pedig már kezdődtek is az építkezések. A csarnok-összeszerelési munkákkal egy háromtagú brigádot bíztam meg, ők szintén részt vettek Belgiumban egy alapképzésen. Egy év elteltével az adminisztrációs háttérmunka elvégzésére felvettem egy sokoldalú asszisztenst. Ebből a kezdőcsapatból ketten ma is dolgoznak a cégnek, az egykori asszisztens ma irodavezető. Kezdetben a csarnoktelepítéshez az anyacég is küldött összeszerelő csapatot a csarnok elemeit szállító kamionnal, később erre a munkára is itthon toborozhattam. A harmadik évtől 6-8 szerelő tevékenykedett nálunk, 1998-tól pedig műszaki vezetőnk is lett. Pályakezdő frissdiplomásként szerződött le hozzánk, és azóta is ő szervezi meg és felügyeli az összes kivitelezési munkát. 2009-ben csatlakozott hozzánk az első sales-munkatárs, ma pedig már 17 szerelő, 3 értékesítő, és egy kibővített műszaki gárda alkotja a magyar Frisomat csapatát.

- Mit jelent a Frisomat-csapat tagjának lenni?

R. L.: A Frisomat egy családi tulajdonban lévő nemzetközi cég, és a 450 fős hálózat ellenére ma is családias szemlélet jellemzi, amit mi is érvényesítünk. A tulajdonos Guy Somers már túl van a hetedik ikszen, de napjainkban is aktívan dolgozik. A belga székhely mellett 15 leányvállalattal rendelkező világcég teljes vezetését már egy komolyabb menedzsment látja el, akik felé rendszeres beszámolókkal, jelentésekkel tartozunk. Vezetőként azt az elvet vallom, hogy amíg működnek a dolgok, amíg az elvárt színvonalon, határidőre teljesítjük a megrendeléseket és az anyavállalattal való kommunikációt, addig mindenkinek kijár a bizalom és a nagyfokú önállóság lehetősége. Nem szeretek hajcsárkodni és agyonellenőrizni a dolgokat, emiatt nagyon megválogatom az embereimet, akikre tudok építeni, és akik nálunk nemcsak anyagi, de emberi megbecsülésre is érdemesek – az irodában nagyon barátságos légkör uralkodik ennek köszönhetően. Mindenki hibázik, mindenkinek lehet rossz napja. Viszont ezeket az egyéni botlásokat – vagy akár az átmeneti mélyrepüléseket is – csapatszinten kell kezelni, s a megoldást közösen, egymást támogatva kell megtalálni. Én ebben hiszek.

- Spontán alakul ki a munkaközösség, vagy van valamiféle tudatos csapatépítés is?

R. L.: – Az elmúlt pár évben a munkaterhelés a több megrendelés miatt jelentősen megnőtt, így klasszikus csapatépítő tréning lehetősége fel se merül – igaz, trénerrel támogatott csapatépítésre korábban sem került sor, viszont közös utazásokra, kirándulásokra igen. Szoktunk azonban szervezni családi napokat, közös bográcsozást vagy pincelátogatást. Az ilyen alkalmakon nem zárt közösségként vesz részt a csapat, mert ki-ki hozhatja a párját, gyermekét is. A szakmai munkát pedig sales tréningek erősítik rendszeresen.

- Bizakodva tekint a jövőbe?

R. L.: – Nincs okom a borúlátásra. Mint minden kisebb vagy nagyobb közösség esetében, úgy egy cég erejét is a nehéz időszakok mutatják meg. A Frisomat a 2009 – 2016 közötti, az építőipart különösen érzékenyen érintő recesszió idején is talpon maradt, és ha növekedést nem is mutatott, de egyenletesen teljesített. Ehhez az kellett, hogy ne engedjünk a minőségből, megbízhatóságból és a magas színvonalból – erre ugyanis még válságos időkben is folyamatos az igény. A megrendelőink tudják, hogy akár több tíz év múlva is felkereshetnek bennünket a már megvalósított épületeinkkel kapcsolatban. Eleve hosszú távra vállalunk garanciát a munkáinkra (nem véletlenül, hiszen bízunk magunkban), de a szakértelmet még ezen túl is stabilan biztosítjuk. Most alapvetően gazdasági növekedést, konjunktúrát élünk meg, ami az olcsó, alacsony minőségű termékek, szolgáltatások felszaporodását is magával hozta a piacon. Mi viszont nem az alacsony árra törekszünk, hanem a magas színvonalra, igényességre, ami sokkal időtállóbbnak bizonyul.

- Van valami jellegzetes magyaros vonás, amit a nemzetközi hálózat magyar tagjaként kiemelne?

R. L.: – Nagyon büszke vagyok a magyar „fineszességre”, kreativitásra, tettrekészségre, amiről a céghálózatban rendre bizonyosságot teszünk. Büszkén állíthatom, hogy a fejlesztésekben és a leleményes megoldásokban is gyarapítottuk a cégcsoport közös tudását, és ezzel számos belső díjat is elnyertünk, például az Év Csarnoka vagy a Marketing Ötletdíj elismeréseket. A szerelő csapatunk is egyedülálló: a kezdetek óta elhivatott, munkájukra igényes kivitelezőkkel dolgozhatunk együtt, akiket még a német leányvállalat is gyakorta kölcsönkér. Persze nehéz egy ilyen jó brigádot akár csak időlegesen is nélkülözni, hiába viszi a jó hírünket – ugyanis szerencsére itthon is rengeteg a munka.

Frisomat.hu

(PR cikk)